Üzenet ideátra

A facebookon találtam egy szép, vigasztaló verset. Jókor jött, mert közvetlenül a barcelonai utazás előtt veszítettem el egy nagyon kedves családi barátot. Gyönyörű helyen nyugszik, számomra talán a világ legszebb helyén, a tihanyi öböllel szemben. Sokszor eszembe jut itt is... és a többiek, akik máshol vannak már.

A verset itt is megosztom angol eredetiben és magyar fordításban.

Mary Elizabeth Frye- Ne jöjj sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom

Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén,

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán,

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog…

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

Mary Elizabeth Frye: Do not stand at my grave and weep

     Do not stand at my grave and weep,

I am not there; I do not sleep.

  

I am a thousand winds that blow,

I am the diamond glints on snow,

I am the sun on ripened grain,

I am the gentle autumn rain.

When you awaken in the morning’s hush

I am the swift uplifting rush

Of quiet birds in circling flight.

I am the soft star-shine at night.

Do not stand at my grave and cry,

I am not there; I did not die.