Az a javaslata, hogy a barcelonai négy hét minden percét élvezzük (a szabadidőt és a sulit/tanítást is) akkor ész- és egyszerűnek tűnt, afféle közhelynek. Könnyű Barcelonát élvezni, még akár tanulás közben is, mondjuk így...
... Kory csoporttársam kellemes társaságában a leckeírás is könnyen megy!
... vagy a Barceloneta kikötőben mezítláb sétálgatva:
... esetleg Gaudí csodapalotáiban és -kertjeiben bámészkodva:
De ez a könnyű része, amiért a turisták jönnek :)
Mi itt nem turisták vagyunk, de nem is igazán diákok. Stephen szavai mögött komoly lecke rejlik, amit most kezdek megérteni: az "élvezet" művészete abban rejlik, hogy nemet tudunk-e mondani a stressznek.
Egyre nagyobb rajtunk a nyomás. Állandóan az az érzésünk, hogy a leckéink fölött kellene görnyedeznünk (hétvégén főleg). A próbatanítások előtt, közben és után is több oldalnyi papírmunkát kérnek be tőlünk, és a megszerzett tudást azonnal gyakorlatban osztályozzák. Az órarendünket ötletszerűen átrendezik, közbejönnek váratlan hiányzások, cserék a kísérleti csoportokban.
Ennek a sokféle új helyzetnek, váratlan követelménynek képtelenség megfelelni! Most már úgy érzem, hogy külön próbakő ebben a kurzusban az, hogy ki-ki a maga egyéni módján hogyan tud megbirkózni a stresszel. Én nem a hajszoltság emlékét szeretném hazavinni Barcelonából, ezért most is úgy döntök, hogy elmegyek egy gitárkoncertre.
Pénteken pedig csapatostul döntöttünk a barcelonai magyar konyha mellett (a TEFL-tanulást sutba dobva):
... és mivel a gulyás-lángos-hortobágyi palacsinta leosztás osztatlan sikert aratott, ezt meg kellett ünnepelnünk még így is:
Rajtam szerintem látszik a nyúzottság, de (be)vállalom amúgy Csernus-módra. Tényleg, ez a Stephen kicsit olyan, mint a jó Csernus doki odahaza! Tesztelgetik a határainkat a suliban, és néha az az érzésem, hogy nem azt értékelik többre, aki cafatokban lógó idegekkel mindent leadott határidőre, hanem azt, aki az egész barcelonai élmény élvezete mellett döntött. Cakpakk, ahogy van.
Úgyhogy könyvhalom félretol, irány a koncert! Izgatottan várom! Ada szervezte, persze - a jótündér most sem hagy cserben, és most már az egész csoportot a szárnyai alá vette :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése