... és benne a Verdi utca (Carrer Verdi)Tegnap volt az első alkalom, hogy kicsit egyedül lehettem Richard, a hostess lakásában. Fölöttünk egy Orla nevű ír szingli anyuka lakik. A barcelonai házak furcsák, a nálunk is megszokott lichthof a lakáson belüli fedett télikert-szerűség. Orlának a konyhaablaka nyílik ide, de Richardé a télikert, amit viszont a macskák használnak mosdónak. Brrr. Én igyekszem nem odanézni, mert Richard nyitott tálcát használ a kulturált csukott doboz helyett.
No és hihetetlen, ahogy a zajok körbejárnak a falakon! A konyhából pontosan szoktam hallani Orlát, ahogy a gyerekével perel vagy ebédelni hívja. A gyerek pont olyan szemtelenül felesel vissza, mint a magyar kamaszok :) Olyan a fülemnek, mintha a falon csorogna le hozzám a lágy ír akcentus. (Például az it szót úgy ejtik, hogy 'öss'.)
A ház teljesen angolul beszélő, az utca pedig az olasz maestro nevét viseli. Minden második közértet pakisztániak üzemeltetnek, két utcával feljebb a szlovák csoporttársam német társbérlővel lakik, a kedvenc ruhaboltomban pedig egy nepáli párral szoktam beszélgetni. Van itt minden(ki). Amerikai kiejtést hallok nagyon gyakran, volt már magyar szó is.
Richard agglegény. Én vagyok az egyetlen albérlője. India és Anglia között ingázó gyerekkorát kiheverendő, már huszonöt éve Barcelonában él, képzeljétek! Gondolom, kiduhajkodta már magát Katalónia minden szegletében. Most leginkább otthon üldögél, egy kis bor, két vörös macska és több mint elég brit tévécsatorna társaságában. Meséli, hogy itt is egyre kevesebb a munka! Egyre kevesebbért kell elvállalni az óraadást, gyakran messzire kiutazni a városból. Ilyenkor ilyen "vigyázzban" várják a cicái:
Míg Richard tanított, kiélveztem az egyedüllét kényelmét! A két Garfield-imitátor tiszteletben tartotta a személyes teremet. Szegény ex-fiúk diétára vannak fogva (mint Kifli kutyám!) Azzal szoktam heccelni őket, hogy magyarul beszélek hozzájuk, ilyenkor óvatosan pislognak fel rám. Hajat mostam, kényelmesen mászkáltam és jó volt nekem. Kicsit senkihez sem alkalmazkodni! Lazítani a húzós hét után!
Aztán megérkezett Richard, és fél-egy óra hozzászokási idő után nem bántam a jelenlétét. Először ösztönösen a laptop mögé bújtam az utcára néző kuckómban...
...aztán Richard megkérdezte, van-e kedvem a tetőre kiülni, beszélgetni kicsit. Elfogadtam a szíves hívást, bár az angoltudásomat szemétbe dobhatom a hostess mellett. Azt hittem, ért valamit az a sok-sok év tanulás meg az egy év munka angol főnök mellett... Itt a sok új benyomás mellett azzal is megbarátkozom lassan, hogy az angolom csak most kezd fejlődni.
Rövid, egyszerű mondatokra és lelassított beszédre kell fognom magam. Nem tudom szépen kifejteni a véleményem, Richard felhívta a figyelmemet egy kiejtési problémámra is, sokszor nem értjük egymást. Most a második héten kezdek észrevenni fejlődést, mert nincs kivel beszélnem magyarul. Valószínű, hogy fél év-egy év alatt fejlődnék igazán proficient (majdnem anyanyelvi) szintre. A suliban azt is tanították, hogy a proficient szint fölött létezik a bilingual (kétnyelvű). Ehhez legalább hét évet kell külföldön élni.
Úgyhogy a tőmondatok és a hibáim fölötti bánatomat leöblítettem egy kis jóféle Rioja borral, és gyönyörködtem a tetőkertben. Ez Barcelonában tipikus, és a brit kertészeti érzék itt sem mondott csődöt: minden cserép növény Richardé.
Nem semmi! Én is szeretem a fogyasztható növényeket, ezért szoktam otthonra cserepes fűszernövényeket venni, de nálam csak a rozmaring bírja tartósan. Házigazdám viszont komolyabban veszi a "fogyasztható növény" kategóriát. Házi pázsitjának füstje már első délután megcsapta az orrom, és a városban mászkálva sok helyen érzem ugyanezt a füves füstöt. Állítják, hogy itt szabad házilag termeszteni. Érdekes.
Szóval, én most egy számomra külföldi ember komfortzónájában kaptam szállást, aki számára külföldi országban talált otthonra. Bogaras, megrögzött agglegény, aki szemlátomást megteremtette a maga kis birodalmát ebben a délszaki környezetben.
Ez az egész a vártnál érdekesebb hatással van rám, fokozza az út tanulságait és roppant mély gondolatokra indított.
Olyannyira, hogy alszom is az egészre egyet :)
Miért nincs itt egy lájk gomb? Jól jönne.
VálaszTörlésItt is sokan termesztenek füstölni valót, de teljesen illegálisan.
S ami az akcentust és szövegértést illeti, 8 év Nagy-Britannia nem sokat segít a sok texasi redneck szlengjének megértésében, s ők jókat mosolyognak, ha fáradtabb állapotomban minden szavamnál az első szótagra teszem a hangsúlyt, vagy ha elvesztem a türelmem és magyarul káromkodom... angolul nem lehet, mert a gyerek mindent megismétel, mint egy kis papagáj. :)
Vicky: igazad van, nem is figyeltem fel, hogy csak megosztógomb van a face-re! Majd ha túlleszek a mai tanításon, ránézek a blogbeállításoknál.
TörlésAz első szótagos hangsúlyozásról épp tegnap meséltem a csoportban, ismerem azt a fáradtabb érzést :)