Megfigyelés alatt

Október 17., szerda

- Örülök, hogy kikerültél a komfortzónádból - jegyezte meg Kerry, a megfigyelést végző trénerünk.

A fülledt kis tanteremben ültünk, miután lezajlott a próbaóra. A guinea pig group, vagyis a kísérleti csoport lassan szedelőzködött. Hat barcelonai nyugdíjas, egy olasz hölgy és egy kolumbiai egyetemista lány mindössze havi 10 euróért tanul itt angolt... cserébe vállalják, hogy a zöldfülű kistanárok rajtuk gyakorolnak. Most is egy ilyen alkalmon voltunk túl, az óra első felében az amerikai csoporttársam tanított, utána én.

És nem sikerült valami fényesen.

Képzeljétek el, hogy 4 hetes intenzív elméleti képzést kaptok (nyelvi alapok, módszertan és egy kis katalán). Az első hét még istenes: be-beültök a képzést végző trénerek nyelvóráira, hogy lássátok, hogy is kell ezt csinálni. Utána kézhez kaptok egy ilyen listát arról, mi mindenre kell figyelni egy jó angolóra tanítása előtt, közben és után:

Az elméletet bizony időbe kerül feldolgozni, legalábbis nekem (lehet, hogy csak öregszem!!). Ezt a trénereink is tudják, és próbálnak gyorsítani. Olyan házi feladatokkal bombáznak minket, amelyekhez kisebb adagokban, de muszáj átolvasni az elméletet. Most összeszámoltam: 47 db házit kell leadni a négy hét alatt. Ebből vannak rövid kitöltős tesztek, de vannak kétoldalas elméleti esszék is! Nekem itt segített az ELTE angol szak, az összes esszém A1 (kiváló) minősítést kapott.

Eddig a tündérmese. :)

A para, a cidri és a horror akkor jön, amikor ki kell állni a tábla elé tanítani! A kísérleti csoport aranyos, nem lehet persze túl fényes eredményeket várni tőlük, de nagyon szerethetők. A probléma nem velük van... hanem azzal, hogy két megfigyelő is végignézi a 45 perces produkciót. Egyikük a profi tréner, másikuk pedig a váltótársunk. Mindketten buzgón körmölnek és néznek. Bizony. Minden egyes mozdulatot, megnyilvánulást. Egy-egy tanításunk végén ennyi visszajelzést kapunk kézhez:

Hát ez nekem horror. Az átlagnál érzékenyebb, más szóval szuperérzékeny ember vagyok. Ez sokat segít abban, hogy könnyen ráhangolódom mások érzéseire, igényeire, DE... nagyon rosszul bírom, ha figyelnek. A "nagyon" enyhe kifejezés. A legrosszabb formámat futom, ha figyelnek! Öröm az ürömben, hogy ezzel a társaim is így vannak, tudjuk egymást biztatni-vigasztalni "előtte" és "utána" is.

A csoport előtt belezavarodtam egy egyszerűnek tűnő feladatba (összekevert szavak, melyeket sorrendbe kellett rakniuk). Ma már persze tudom, mit kellett volna csinálni, de aznap nem sikerült megoldani a helyzetet. Mivel ők is összezavarodtak, nem "engedték el" a feladatot, érthető módon magyarázatot és megoldást követeltek. Csak álltam ott az apró papírra meredve, és még a betűk se álltak össze szavakká.

Nem volt nálam a megoldókulcs. Egyike a sok dolognak, amire "gondolni kellett volna". A megfigyelő tréner nem lépett közbe. Nézte, mihez kezdek a helyzettel. Őszintén szólva nem emlékszem, hogyan kormányoztam be ezt a hajóroncsot a kikötőbe, de sokáig fog még az emlékeim között rozsdállni-nyikorogni.

Rémes érzés volt... és tudtam, hogy erre a produkciómra már osztályzatot fogok kapni! (Ma tudtam meg, hogy B2 lett, ami egy nagyon harmatos hármas.)

És ha szeretnénk elbújni, erre sincs lehetőség... Óra után még mindig nem áll meg az élet: következik a feedback, vagyis az óra megbeszélése. És itt szólalt meg Kerry, hogy örül!

A new york-i Kerry nagyon aranyos, jószívű teremtés. Logopédusnak tanult, de átnyergelt a TEFL-re. Azonnal láttam, hogy ő is szuperérzékeny! Jobban szeretem, ha ő figyel meg. A vezető tréner Stephen igazán profi szakember, de szigorúbb, és kevésbé vigyáz a lelki csipkékre. Gyakori dolog, hogy amikor az érzékenyebb ember (mondjuk én) próbál mesélni arról, ami zavarja vagy nyomasztja, a kevésbé érzékeny (mondjuk Stephen) egyszerűen annyit mond: Én nem látok itt problémát, te se problémázz, hanem oldd meg önállóan! Persze vigyáz arra, hogy ne tapossa nagyon sárba az önbecsülést, ő is mértékkel kritizál, csak száraz az alapstílusa.

Ez a gyakorlati szemlélet persze segítő szándékkal jön, de az érzékeny embernél csak ront a helyzeten. Így tehát Kerryhez húzok, aki kedves. Mindig látszik rajta, hogy érzi a lelki csipkéket, éppen ezért fantasztikusan jó tanár is. Szeretnék olyan tanárrá válni, mint ő.

A komfortzónás megjegyzése arra vonatkozott, hogy egy éve megszokott rend szerint tanítok Pesten (úgy tanítok, ahogy annak idején tanultam: a nyelvkönyvet követem). A kurzus ennél jóval önállóbb és kreatívabb gondolkodást követel a nyelvtanártól. A diákok önálló beszédét, aktivitását serkentő feladatokkal kell előállni, a nyelvkönyvekből legfeljebb egy-egy ötletet szabad kiollózni. Ez jól hangzik, de a gyakorlati megvalósítás - legalábbis egyelőre - pokolian nehéz. Mert a magyar oktatásban NAGYON megszoktam a tananyag szigorú követését. Erről ennyi idő után leszokni?!

Ma volt egy középidős elbeszélgetésem Stephennel. Türelmesen elmagyarázta, miért járt le a nyelvkönyv-alapú angoltanítás ideje. Most kicsit kezd tisztulni a kép, és még három próbaórán tesztelhetem, mire megyek a nyelvkönyveket mellőző kreatív stílussal.

Drukkolni szabad :)