Amikor fél kilenckor zúgó fejjel és lógó orral hazaértem a TP - Teaching Practice - utáni megbeszélésről, nem volt kedvem beszélgetni semmilyen nyelven. Még házit is kéne írni, áááááá, stb. stb.
Richard fura figura, de udvarias. Mindig meg szokta kérdezni, milyen napom volt az "irodában". Most is rákérdezett, nekem pedig nem volt kedvem holmi sablonválaszhoz. Elmeséltem, hogy a próbatanításom ezúttal Budapestről szólt, végre jól éreztem magam a témában, és a diákjaim is aranyosan érdeklődtek, végig jó hangulat volt. Úgy éreztem: ez most jól sikerült!
Hadd mutassam be a diákjaimat, ma csak ők hárman voltak:
(A háttérben álló hölgy Autoor, brit-arab családból származó csoporttársunk, aki Olaszországban él és tanít. Ezeket a megfigyelt tanításokat viszont ugyanúgy utálja, mint én. Itt percekkel a tanítás előtt próbálja helyére ültetni Salvadort, a csoport "rosszfiúját". A mosolygó hölgy Maria-Rosa, jobbra pedig Manuel, a mókamester.)
Salvador egy örökifjú sármőr, bár nehéz néha vele. Csak arról beszél, ami érdekli. Ezeknek az aranyos nyugdíjasoknak közösségi élmény az angolóra, nincsen semmilyen izzadságszagú céljuk az angollal. Nagyon jót tesznek maguknak, hiszen az agyukat is tornáztatják. Itt nemrég még a francia volt a menő második nyelv, most lett divat - és kényszer - angolul tanulni. Salvador az előző órájáról ilyen kézírásos feljegyzést hozott nekem ajándékba:
Milyen szép ez a kalligrafikus kézírás! Igazi kultúrkalandort sejtek az öregfiúban, és megkedveltem őt.
Minden diákomhoz szeretek személyes kötődést kialakítani, ezért is nehéz nekem ez a pár hetes szituáció, amikor csak úgy "tanítsak meg nekik egy-egy nyelvtani szabályt és beszéltessem őket". A TTT, vagyis Teacher Talk Time az itteni felfogásban fekete bárány. Nem szabad a diákoknak engedni, akik a tanárral szeretnének beszélgetni, tőle szeretnének megerősítést kapni. A tanárnak is alig szabad beszélni, semmi hosszas kiselőadás, nyelvtani magyarázat!
Arra kell rávenni a diákokat, hogy csoportmunkában egymással beszéljenek minél többet. Mindenre úgy rávezetni őket, hogy a gyakorlatokba ágyazva félautomata szinten sejtsék-használják az új szavakat, nyelvtani szabályokat, egymás hibáit korrigálják stb. Hááát... mondtam Stephennek, amikor ezt századszor dörgölte az orrom alá ma délután... nekem ez olyan, mintha a Marsra kerültem volna. Miért ne beszélhetnék a diákokkal? Szerinte azért, mert az nem "genuine communication". 70-80%-ban a diákok hangját kell hallani az órán, a tanár akár percekre el is hagyhatja a termet.
Nem tudom, hogy ez nekem menni fog-e. Túl hűvös. Nem tudom, a magyar diákok gyomra mennyire venné ezt be. Stephenék a képzés közben rajtunk is gyakorolják a csoportmunkát, és őszintén megmondom: én jobban szeretek a tanárral kommunikálni, mint mondjuk, a barátságtalan Rachellel párban összedolgozni, csak mert az első nap pont mellé ültem le. De emlékszem, a drámacsoportokban is erőltették ezt a pármunkát, úgyhogy biztos van haszna és értéke. Majd megszokom! :)
Mindezt egy-két céltudatosan lerövidített mondatban elmeséltem Richardnak, aki fanyar mosolyt villantott, és így válaszolt:
- Come on, it's simple! 'Put 'em in pairs. Let 'em get on with their task, and for God's sake: shut up, woman!'
:))))
Amit Stephen és Kerry hetek óta tömköd a fejünkbe, Richard három másodperc alatt összefoglalta. És mindez benne van a szállásdíjban! :)
shut up... persze, az a legnehezebb :)
VálaszTörlésegyébként nekem is van szerencsém egyetlen olyan úriemberhez, akinek ilyen gyönyörű, cirkalmas kézírása van... természetesen idős úr...
Ha már ilyen szép "karriert" futott be az előző hozzászólásom :-), kifejtem a további gondolataimat is a témában: örülök, hogy a TEFL-nél arra nevelnek, hogy az angolt életszerű használatra oktasd, még akkor is, ha ez elsőre nem kényelmes. Nálunk valóban olyan az oktatási kultúra, hogy a tanár áll a tábla előtt és magyaráz, a diákok pedig csöndben ülnek és hallgatnak / körmölnek. Ez szerintem a száraz elméletet kivéve semmilyen anyag elsajátítását nem segíti, a nyelvoktatásban pedig kifejezetten rossz taktika. (Nekem még olyan nyelvtanárom is több volt, aki imádott magyarul beszélni az óráján, így még a szövegértésre sem kényszerítette rá a diákokat...)
VálaszTörlésSzerintem a párokban egymással beszélgetés sokkal közelebb áll a valódi életben megoldandó helyzetekhez. Az angol ma már világnyelv, így korántsem feltétlenül az a legfőbb "use case", hogy az ember angol nyelvterületen tökéletes angol kiejtésű barátságos emberekkel beszél. Az angol anyanyelvűek között is számtalan dialektus él: másképp beszélnek az USA különböző területein, Angliában, Írországban, stb. Nem is beszélve azokról, akiknek az angol nem anyanyelve, csak így lehet/kell velük kommunikálni. És lesz közöttük, aki nem barátságos, rosszkedvű, stb.
Én sok év gyakorlat után is fenn tudok akadni egy hadaró ír szövegének megértésén, de a többségükkel már egész jól boldogulok. Minél többféle nem tökéletes helyzetben tudja az ember használni a nyelvtudását, annál jobb lesz azon a nyelven a problémamegoldó készsége. Ez persze sokszor kellemetlen, sőt kínos helyzetekkel is jár, de az is az iskola része, hogy hogyan lehet feloldani azokat a helyzeteket, amikor nagyon nem érted a másik beszédét: visszakérdezéssel, stb.
Persze időnként kell olyan emberekkel is beszélni, akik jól és szépen tudnak angolul, hogy azt is lássuk és megtanulhassuk. Pl. az emlegetett tanárral, feltéve, hogy ő szépen tud. (Bocs Zsófi, ez nem személyesen neked szól, veled még sosem beszéltem angolul, de volt olyan tanárom, akinek borzalmas angol kiejtése volt, és az volt az elmélete, hogy a kiejtést az ember azután is megtanulhatja, hogy megtanulta a nyelvet... (?))
Szóval szerintem jó úton haladsz, hogy használható nyelvtudásra oktasd majd a tanítványaidat, ami nekünk, magyaroknak nagyon kellene. Engem régóta felháborít, hogy az iskolai nyelvtanulásra szánt időhöz és energiához képest mennyire nem tudunk idegen nyelvet használni.
További jó okulást :-)!
Köszi, Frida! Nagyon jó gondolataid vannak, és annyira passzolnak az iskolánk szellemiségéhez, hogy szerintem te egy ilyen tanfolyamon "hasítanál" elméletben és gyakorlatban is :)
VálaszTörlésÉn elég vegyesen haladok, pedig értem és értékelem a szempontokat. Igazság szerint elég sok rémes emlékem felszínre jött a saját rossz tanáraimról, ma említettem is. Csak néztek rám, főleg az amerikai csoporttársaim. Aki nem errefelé nőtt fel, fogalma se lehet erről a porosz stílusú, nyomasztó, büntetésre és regulázásra épülő unalmas iskolarendszerről.
Ez a tanfolyam voltaképp egy 'wake-up call', hogy nem az a valódi élet, amit az iskola belém sulykolt. Örülök, hogy erre többen többféleképpen ébrednek rá, a te példád erre is tökéletes. A lényeg: ki kell tenni magunkat egy nemzetközi környezetnek, és alább adni a maximalizmusunkból!
Mostantól rajta leszek én is :)
Köszi a dicsérő szavakat :-). Tanításban nekem nincs különösebb gyakorlatom, így abban te biztosan jobb vagy nálam. És nekem is sok nehézségen kell(ett) átmennem, hogy eljussak idáig. Sokszor előfordul velem is, hogy csak lesek valakinek az angol szövegén, hogy "mi van?". Én annyival vagyok előrébb, hogy már nem szégyenkezem azt gondolva, hogy nem elégséges az angoltudásom, hanem elfogadtam, hogy egy ilyen széles körben beszélt nyelv esetében mindig lesz mit tanulnom.
VálaszTörlésLégy türelmes magadhoz. További minden jókat :-)!